élet a karanténban. átrendeztem a konyhai szekrényeket, rendszereztem a fűszereket, kidobtam, ami nem kell. most a fürdőszobán dolgozunk. befejeztem a festést, de a szín igazából egyikőnknek sem tetszik....ma elkezdtem spanyolt tanulni, de mondjuk a mindennapos mozgásra még nem vettem rá magamat...ma kicsit videócseteltem a lányokkal, ha jól számoltam, 2.5 órát beszélgettünk! az jó volt...most a Jeró horgászik, én pedig nem tudom, mit kezdjek magammal péntek este... őszintén szólva, az elmúlt pár napban eléggé bilibe lógott a fejem... kedden dolgozhattam 4 órát, és amikor előtte erről beszélgettem az itteni lányokkal, nem igazán úgy reagáltak, ahogy én elképzeltem. azóta elég sokat ezen pörögtem. nem akarok sértett hercegnőt játszani, de úgy érzem, 'barátoktól' másmilyen reakcióra számítottam - de akár azt is mondhatnám, hogy mostanában több kedvességet kaptam idegenektől, mint azoktól, akik a barátaimnak titulálják magukat - és ez elgondolkodtatott.

de 'don't stop being a good person, because of bad people'.... és ezt kell mantráznom. nem tudom. lehet, hogy már a karantén ment az agyamra. de azt tudom, hogy nem akarok olyan emberekkel lógni, akik soha nem tudnak örülni az örömömnek, holott én mindig szurkolok nekik, és támogatom őket. talán ez a helyzet (hogy én kaptam munkát, ők pedig nem), és a karatén megteszi majd a hatását, és ők maguktól békén hagynak engem. reméljük.

addig is... kimegyek cigizni. hirtelen azt sem tudom, mihez kezdjek az egyedülléttel.