élet a karanténban. átrendeztem a konyhai szekrényeket, rendszereztem a fűszereket, kidobtam, ami nem kell. most a fürdőszobán dolgozunk. befejeztem a festést, de a szín igazából egyikőnknek sem tetszik....ma elkezdtem spanyolt tanulni, de mondjuk a mindennapos mozgásra még nem vettem rá magamat...ma kicsit videócseteltem a lányokkal, ha jól számoltam, 2.5 órát beszélgettünk! az jó volt...most a Jeró horgászik, én pedig nem tudom, mit kezdjek magammal péntek este... őszintén szólva, az elmúlt pár napban eléggé bilibe lógott a fejem... kedden dolgozhattam 4 órát, és amikor előtte erről beszélgettem az itteni lányokkal, nem igazán úgy reagáltak, ahogy én elképzeltem. azóta elég sokat ezen pörögtem. nem akarok sértett hercegnőt játszani, de úgy érzem, 'barátoktól' másmilyen reakcióra számítottam - de akár azt is mondhatnám, hogy mostanában több kedvességet kaptam idegenektől, mint azoktól, akik a barátaimnak titulálják magukat - és ez elgondolkodtatott.

de 'don't stop being a good person, because of bad people'.... és ezt kell mantráznom. nem tudom. lehet, hogy már a karantén ment az agyamra. de azt tudom, hogy nem akarok olyan emberekkel lógni, akik soha nem tudnak örülni az örömömnek, holott én mindig szurkolok nekik, és támogatom őket. talán ez a helyzet (hogy én kaptam munkát, ők pedig nem), és a karatén megteszi majd a hatását, és ők maguktól békén hagynak engem. reméljük.

addig is... kimegyek cigizni. hirtelen azt sem tudom, mihez kezdjek az egyedülléttel. 

...ezt a blogiras dolgot :D

bár be kell valljam, igy az új év kezdetén megigértettem magammal -érted, nem megfogadtam, csak szimplán megbeszéltem magammal-, hogy kicsit aktivabban kéne blogolni. nem csak azért, mert ahogy öregszem, egy csomó régi dologra alig emlékszem, de gondoltam ez egy jó platform arra, hogy kicsit kommunikáljak az otthoniakkal/otthoniak felé, valamilyen formában (tehát nem mondom el senkinek, elmondom hát mindenkinek-filing, na sebaj :))

a blogiráson kivül még azt is fejbe vettem, hogy havonta legalább egy könyvet elolvasok. korábban szinte faltam a könyveket, mostanában csak szomorúan halmozom őket, és alig-alig állok neki olvasni. bár szerintem ez annak is köszönhető, hogy nem 'jó' könyveket vettem kézbe, vagyis nem fogtak meg eléggé. mert például a Papirsárkányokat (Khaled Hosseini) szerintem két hét alatt elolvastam tavaly, de mondjuk utána megint csak kinlódtam. azóta Az üvegbúrát olvasom Sylvia Plath-tól, és azt kell mondjam, hogy egész megszerettem igy a végére. reménykedem benne, hogy most ez a kicsit lassabb (HA HA), téli időszak visszaráz az olvasásba. (hiszen ki a töknek van kedve minusz fokokban kint sétálgatni?? mondhatni még a kutyának sem, de a Luna 20-25 percig nagyon jól elszórakozik a hóban-hidegben.)

hogy egy kis updétet is nyomjak:

ma szabadnapos vagyok...egész.nap. ritka, úgyhogy nagyra értékelem. ennek örömére megcsináltam az ékszeres bizniszem adóbevallását! na, irigy vagy? legyél is. nagyon mókás volt. hiába, hülye vagyok én az ilyen felnőtt dolgokhoz, meg a matekhoz is, meg úgy tűnik, az angolhoz is :D mondjuk megjegyezném, hogy nemcsak, hogy Minnesota államnak kellett adót fizetnem, de külön le kellett irnom, hogy melyik megyében mennyi eladásom volt. tehát leültem a tavalyi piacok listájával + bevételével (aminek ugye egy része a square kártyás rendszeren keresztül ment, aminek van online felülete is, tehát elég könnyen lekövethetik a Zadóhatóságtól, ha nagyon ráérnek, plusz ehhez jöttek még a készpénzes vásárlások - de abból nem kell mindent bevallani hah :D) tehát megnéztem, melyik város melyik megyéhez tartozik, és megyénként beirtam az összesitett bevételt. utána -szerencsére- a rendszer automatikusan kiszámolja, mennyit kell itt-ott befizetned, mivel minden megyének különböző adórendszere van. (lehet még követni? na, én elvesztettem a fonalat párszor...) tehát igazából bemondásos alapon te megmondod, mennyit kerestél, és mennyi adót szedtél be az eladások után, és utána a pénzt rögtön el is tudod utalni nekik, hogy eszükbe se jusson nekiállni matekozni :D mondjuk amúgy őszintén megcsináltam, és idén kevesebbet is kellett befizetnem, mint tavaly, bár kevesebb piacom (és igy bevételem) is volt.

mára még azt terveztem, hogy leirkálok piacokat, ahova biztosan szeretnék idén menni, illetve talán keresek újakat is. nem tudom még, igazából nem akarom idén túltolni ezt az ékszeres dolgot, vagy ha igen, akkor csak úgy, hogy hozzáadok újabb fajta ékszereket - ilyen pl. az epoxy resin-es (műgyantás??) száritott virágos ékszerek lennének, ez a következő állomásom. csak az is legalább egy napos kisérletezést igényel, arra meg nem tudom, mikor lesz időm? csütörtök délután leszek még szabad, úgyhogy majd meglátjuk, akkor mennyire leszek lelkes :D

az egyik dolog, ami nem volt szimpi a butikban, hogy 9-től 5-ig volt a munkaidő. mármint nem akarok már reggel 5.30kor fontoskodni, de nehogymár én is egy olyan hering legyek, mint az emberek 75%-a, hogy 5kor kiszabadul a munkahelyéről, beül egyedül az autójába (carpooling, meg együtt autózás, bringázás és egyebek, felejtsd el), amitől krva nagy a forgalom az utakon, aztán mindenki megrohamozza a boltokat, az éttermeket...ugh...nemköszi. tetsziktudni ezek a hölgyek mind (vagy majdnem mind) nagyonfontos anyukák, és le kell passzolniuk a gyerkőcöket oviba, bölcsibe, ide-oda reggelente. mondjuk a főnökasszony gyerekei egy számitógépes programtól tanulnak otthon - a számitógépes variáció az egyik, a másik, hogy anyuapu tanit az ő terveik alapján- úgy hivják, homeschooling, ennél hülyébb dolog azért kevés van a világon, de itt megy ezerrel... mert ki ne akarna szociális interakciók, barátkozás, változatosság helyett egy számitógépes programtól vagy anyuaputól tanulni a nappaliban, ugye?! hát ha én otthon lettem volna iskolázva, szerintem egy barátom sem lenne! és itt ebben felnő egy generáció, aki szociálisan analfabéta, és életképtelen. de sebaj, mert Ödönke majd fiatalon összeházasodik egy másik szociálisan béna emberrel, és együtt átvergődnek ezen az életnek nevezett pályán, és lesz 8 gyerekük, akiket egy újabb számitógépes program vagy az anyuka fog két tejpumpálás/textilpelenka-mosás között tanitani... jeeee! a tanárokat meg húzzuk le a wc-n.
szóóóval, ott tartottam, hogy a volt főnim gyerekeinek a -számitógépes-tanitón kivül- van dadusa is, és a 14 éves fia 2 energiaitalt ivott meg egy nap alatt, aztán ebédre kapott egy zacskó sós rágcsát, meg egyszer az anyukája csinált neki dobozos sajtos makarónit a mikróban. (tudomtudom, mit okoskodok, hiszen én egyáltalán nem vagyok anyuka, de azt azért én is tudom, hogy ennek a menünek semmi köze nincs az egészséges táplálkozáshoz.) de valahogy itt elfogadott, hogy a gyerekedet 2 hetes korától kezdve valaki más neveli, amig te a dollárjeleket hajtod, és szrunk a házi kosztra, meg hogy a tinédzser 4 eszpresszóval felérő koffeinbombákat iszik. vagy lehet, hogy ezt is meg lehet gyónni vasárnap a templomban?

keserű vagyok, tudom... meg krva okos is, ne is mondd! :D szimplán csak leirom, mit gondolok ezekről a dolgokról. mert szerintem van annak oka, hogy Európában nem ennyire elterjedt ez a homeschool-ing, hiszen az iskolában tanulsz meg egy csomó dolgot, amit a későbbiekben hasznositani fogsz, és most itt nem csak a lexikális tudásra gondolok, hanem arra, hogy hogy kell csoportban dolgozni, vagy hogy van egy tanulási rendszer, vagy mit illik és mit nem, hogyan szerzel barátokat, stb. mindenesetre aki kitalálta ezeket a tanitó-programokat, biztos sokat kaszált...

na de ez csak onnan jutott eszembe, hogy van egy másik 'állásajánlatom', egy forditó-cégtől, akiknek elvileg angol-magyar telefonos forditója lennék, jókis pénzért, itt, a JÚESZÉÉ-ben. irtak e-mailt, és most kéne csinálnom valami video-interjú-szerűséget, csak először átöltözök pizsiből valami rendesbe, nehogy a juutubon köszönjön vissza a videóm :D szóval elvileg ez úgy működne, hogy amikor ráérek, akkor bekapcsolom a programot és headsettel várom a kuncsaftokat (muhaha), és aztán ha más dolgom van, lelépek, és ennyi, tehát semmi megkötés, hogy mikor kéne dolgozni, ami tök jó, igy az éttermi kacifántos beosztásom mellé.

majd tudositok. ja és nincs hosszú i-m, ezért elnézést kérek.

2018.01.07.

úgy döntöttem, facebook meg instagram helyett blogolni fogok...aki olvassa, olvassa, aki nem, nem. ennyi. elegem van a mű-mindenből, ami ezeken az oldalakon megy, mostanában meg úgyis csak felhúzom magam rajtuk, vagy elszomorodom miattuk.. hogy miért? hol is kezdjem...

szóval még novemberben jelentkeztem egy állásra egy butikhoz, ezt 4 körös kbszott interjú/kérdéssor követte - felvettek, elkezdtem dolgozni, minden szipi-szupi... mármint...tényleg minden SZUPER volt.(kivéve a hétfői biblia-órával egybekötött meetinget...talán azért váltak meg tőlem, mert rájöttek, nem vagyok vevő erre a szenteskedő maszlagra?!?) naszóval, mindenki nagyon kedves, barátságos volt, kicsi, családias cég, jó fej kollégák, komoly célok és alapelvek, semmi dráma...imádtam a helyet, az irodát, a tennivalókat, mindent... végül is azért vettek fel, hogy az új szállitmányt kicsomagoljam, vállfára tegyem és leltárba vegyem -amit be is fejeztem kedden, mivel előtte sem vesztegettem az időt (nem úgy, mint a csaj, aki betanitott, és folyton a szülievel sms-ezett és a családi vállalkozás dolgait intézte munkaiődben, vagy éppen IT-s segitséget kért apukájától, mert nem tudta, hol kell átállitani a gépen az időzónát -mert az krva fontos, ugyebár.) egy szó mint száz, kedden végeztem, kiszámoltam a szállitási dijakat is (amit a kiscsaj már másnapra akart hagyni, mondván milyen krvasok azt kimatekozni...ehhem.) kedd este 9kor sms-t kaptam/kaptunk a kisfőnöktől, hogy nem kell másnap bemennünk (csoportos sms volt), mondván nincs tennivaló. oké. csütörtök reggel sms kisfőnöktől, hogy tudunk-e beszélni? gondoltam, megbeszéljük, milyen legyen a beosztásom, mert én is láttam, hogy nincs tennivaló, de arra nem számitottam, amit a csaj közölt: bezárják a másik online boltjukat, úgyhogy ezzel az én munkám megszűnik. DE tök ügyes voltam, meg szuper meg minden, de akkor többet már nem tartanak igényt rám.. hát, köpni-nyelni nem tudtam. azóta is forrongok amúgy emiatt, nem tudom eldönteni, hogy ennyire hülyére vettek (és az elején tudták, hogy pár hétnél tovább nem lesz rám szükségük), vagy szimplán ők ilyen hülyék, hogy 1 év alatt még nem adták össze a számokat, és nem jöttek rá, hogy a másik online boltjukat pont nullszaldósra hozzák ki. igazából a lényegen nem változtat - kirúgtak, küldjem el, mennyit dolgoztam, és puszipá. szerencsére nem költöztem be még annyira az irodába, pedig akartam keurig-os kávékapszulákat bevinni, meg bögrét meg mindenfélét - a szakitást csak egy drága joghurt, meg pár európai csoki bánta (ami miatt amúgy igy is krva pipa vagyok, legszivesebben odamentem volna és elhoztam volna ezeket is, de gondoltam, elég kicsinyesnek fogok tűnni - mégis, úgy érzem, nem érdemlik meg azokat a krva csokikat!!! ARGGHH)

tehát...

ezért.

EGYRÉSZT ezért nem akarok facebookozni meg instagramozni, mert most bezzeg 0-24 a szaros boltjuk ruha-összeállitásait nézegethetem, meg ahogy mű-cukiskodnak, meg kuncognak a kamera előtt. hát basszák meg. folyton azon kapom magam, hogy a másik bolt oldalait nézegetem, hogy mikor rakják már ki, hogy jabocsi, lehúzzuk a rolót - tehát akkor kiderülne, hogy hülyére vettek, vagy tényleg bezárják?

amúgy meg a legtöbb dolog sem érdekel ezeken az oldalakon - úgy érzem, akiknek tényleg érdekel az élete, ők nem posztolnak annyit úgy sem. a többitől meg már csömöröm van - nézd 3 hetes, 2 napos és 8 órás a gyerekünk, igy eszi a spenótot nyunyunyuuu, vagy a nézd, itt egy szomorú kiskutya akit kidobtak (ettől totál elcsesződik a kedvem, és nem kell hogy minden nap az emberi fszság és barbárság eredményeiről olvassak... tudom, struccpolitika, de ha szr a kedvem, akkor ezek meg aztán tényleg nem segitenek.. igen, van szivem amúgy, köszi a kérdést - szoktam pénzt utalni kutyás szervezeteknek, a gyerekek meg még nem hoznak lázba), vagy mémeket raknak ki, vagy 5 éves fotókat dob fel a fészbúk, vagy húdeokosvagyokmegmondomatutit emberek gondolatai...nemköszi.

hja, nincs jó kedvem... a pontot az i-re az tette fel, hogy az étteremben az egyik szakácsnak ma van a szülinapja, és mellettem/előttem beszélték meg többszörösen is, hogy majd hova mennek meló után inni egyet - de engem senki nem hivott, és az egész helyzetben tök kellemetlenül éreztem magam (mert akkor legalább hivjanak meg illendőségből, vagyok annyira értelmes, hogy tudom, mikor kell vagy nem kell elmenni ilyen heppöningekre). most mondja már meg valaki, mi a fsz bajuk van velem? mi van, én vagyok az unalmas házas csaj, vagy mi a fsz? mert én nem gondolom, hogy ilyen képet festenék magamról - igen, bocsánat, nem vagyok 21 éves, és nem arról szól az életem, hogy a szüleimet utáljam, vagy azon rinyáljak, hogy nincs pénzem hó végén, mert elittam. bocsánat, ezen már túl vagyok, de ti élvezzétek csak ezt a krva menő időszakot. szóval, az van, hogy bánt, hogy nem fogadnak be, és még mindig kivülállónak érzem magam, holott szerintem nem szolgáltam erre rá... meg nem is arra vágyom, hogy valakivel minden kedden ötóraiteázzak, vagy vicces kézfogásunk legyen, de például tök jól esne, ha néha mondanák, hogy figyu, meló után megiszunk valamit, jössz?

grr...emberek... komplikáltak....(igenigen, én is komplikált vagyok, mert amúgy meg elegem van az emberekből, és azt akarom, hogy hagyjanak békén, de azért néha ne hagyjanak, és aztán hisztitek, ha békén hagynak... na érted...) aztán lehet, hogy azért vagyok hisztis, mert 3 napja ezeket a krva hangos ventillátorokat hallgatom, amikkel az alagsort száritjuk, miután elfagyott a kerti csap január 1-én, és aztán másnap jöttek az ügyes szakik és szétverték a falat, aztán találtak egy csomó penészt, amit nagyon büszkén mutogattak (valahogy igy képzelem a gombakereső kutyákat is, amikor megtalálják a szarvasgombát), hallottam, ahogy ahogy a gondolataikban csörög a pénztárgép, és repkednek a dollárjelek...amúgy nagyon jó fejek voltak, de nem volt őszinte a mosolyom, amikor a pasi a munkáscsizmájában simán besétált a fehér padlószőnyegen a nappali közepére, hogy mélázva kinézzen az ablakon, és gyors tereprendezési tanácsokat adjon nekem...én meg ültem a kanapéba süppedve (éppen előtte rúgtak ki a butiktól - telefonon), és szinte vártam, hogy mikor esik le neki, hogy nem igazán illendő, amit csinál, de neki nem esett le a dolog, és aztán valahogy elkanyarodott a beszélgetés odaáig, hogy ő mennyire szereti a karajt kábé (a malac egyik részét, a sztori szempontjából igazából tökmindegy, melyik is volt az pontosan), én meg csak ültem, és mosolyogva bólogattam, és igyekeztem NEM lenézni a fehér padlószőnyegre, amit a munkásbakancsa tapos (okéoké, a kutya többször lehányta már a szőnyeget, nem idealizálom túl ezt a szr, koszosfehér izét, ami a padlót boritja)... mert a karajról beszélgetni igazából mégsem olyan, mint az időjárásról, hogy van egy fonál, amin halad a beszélgetés, és mindenki hozzá tud szólni, vagy legalábbis én akkor nem éreztem az ingerenciát, hogy én karajról vagy bármi másról akarnék beszélgetni. long story short, én egy időre elmenekültem a házból, ők addig romboltak, majd itt hagyták ezeket a böszme hangos gépeket, hogy akkor most 3 napig ezeknek menniük kell, hogy kiszáradjon a fa/fal - érdekes, hogy ezt a száradási időt pont úgy lőtték be, hogy hétfőn tudjanak jönni megint, gondoltam is, de érdekes, hogy nem 2 és fél nap, vagy 5 nap kell neki, de hát aztán tudomisén, hogyan szárad a fa(l), hát nem én vagyok a szaki... úgyhogy remélem, hogy jönnek holnap, és elviszik a szros gépeiket, mert már nagyon elegem van ebből az alapzajból, mert a madárcsicsergést sem hallani, és a tv-ben a szerencsekereket is úgy kell bömböltetni.

tiszta bolhás kutya vagyok, hogy mindennel bajom van, ugye? :D

2017. október 18. 16:13

ola!

fejben mindig olyan jókis blogbejegyzéseket fogalmazok...persze a laptop elé leülve már fogalmam sincs, miről is szólt. azért megpróbálom összefoglalni a közelmúlt eseményeit.

2 hete csütörtökön voltam állásinterjún a Grizzly's-ben... a pasi nagyon kedves volt, felajánlott egy pincérnő állást, hozzátéve 'it's a no-brainer', vagyis hogy nem kell sokat gondolkoznia azon, hogy felvegyen-e? ez jól esett... viszont mivel épp lejáróban volt a zöldkártyám, megbeszéltük, hogy majd akkor kezdek, amikor már rendben vannak a papirjaim. (erre és az 'értesitő emailre' egy hétig vártam, email nem jött, a levél meg szombaton bekúszott a postaládába, de én csak hétfőn találtam meg...) szóval ideértek a papirok, felhivtam őket hétfőn, mire a női menedzser mondta, hogy a pasival beszéljek majd (ha korábban vele beszéltem), hivjam másnap. hivtam másnap, a pasi mondta, hogy 2 napig szabadságon lesz, de beszél a nővel, hogy lenne-e ideje elkezdeni a tréninget velem addig? és hogy majd visszahiv - én úgy értettem, azt mondta, aznap délután, de lehet, hogy valamelyik nap délutánt mondott, nem tudom...mindenesetre tegnap óta még senki nem hivott, én meg kezdek aggódni kicsit...mégis mikor fogok elkezdeni dolgozni?! majd novemberben??

na, úgyhogy már elegem van ebből a várakozásból...mindig várni valamire...hogy megkapják a papirjaimat, hogy elküldjék a papiromat, hogy valaki visszahivjon, hogy kiderüljön, mi lesz a Jeró munkahelyével (ezt majd leirom, ha már többet tudunk, vagyis majd holnapután talán?!)

a borászatba szerintem most szombaton megyek utoljára. nem beszéltünk róla, de a beosztásból úgy tűnik...kicsit rosszul esik, hogy bezzeg az új lányt beosztják hosszabb időre, mert nem érzem úgy, hogy én nem dolgoztam volna keményen.. csak hát ugye egy órányira lakom és basszam meg.

ja, meg volt egy piac, a Market Under Glass, múlt hét csütörtök-péntek-szombat. jó volt, az emberek ismét kedvesek voltak, beszélgettem erről-arról (ékszerekről, a piacról, megereszkedett fülcimpákról, csak a szokásos...) vettek ékszereket is, ittam jókis brevét, ettem finom almás sütit, röhögtem a Darcy-val... jó volt, na. kéne egy ilyen minden hétre/hétvégére és akkor minden rendben lenne :)

addig is reggelente listát irok, hogy miket kéne aznap megcsinálnom...mára ezek jutottak:

- plafon festés: mivel én meg a festés úgy egyáltalán nem vagyunk jó barátok, és elég sok kence jutott a plafonra is, amit most fehérrel ki kéne javitani...ehhem.
- takaritás: ebben semmi móka nincs, de muszáj, mert áthivni sem mernék senkit, annyi kutyaszőr és maszat van a linóleumos területeken...
- terasz: fa székeket elrakni, úgysem ült rajtuk senki egész évben, mostmár eleget tűrték az időjárás viszontagságait... ezen kivül a többi széket is elrakom majd szerintem, meg ha nagyon fittipaldi leszek, kigyepálom az elszáradt zöldségeket a kertből, ne itt csúnyálkodjanak...esetleg a tábortűzköz idehordott fákat átrakom máshova, hogy kicsit szebb legyen az összkép...tudjátok, ilyen az élet a lila akác közben... rendben kell tartani az udvart, mert a szomszéd kihivja az ördögűzőt.
- ékszeres cuccokat rendelni - ez letudva! juhúú!

és akkor nekiállok a többinek is.

(szintén fogalmam sincs, mikor irtam. valamikor 2016 szeptembere után, mert Apáék akkor voltak itt.)

már kedd óta a fszom kivan a munkahelyemmel. nem újdonság. unalmas, gyerekes, senki nem dobja be a 100%ot, stb. úgyhogy most sörözök, és pizzát tolok az arcomba. holnap meetingelnem kell a Leah-val, mintha annyira krvanagy supervisor lenne - semmit nem csinál a konyhában. ideje lenne kilépnem. szerzek egy kisbuszt és körbeutazom Amerikát. és tojok mindenre.

ezen kivül:

voltak itt apáék, tök jó volt.

elkezdek blogolni, és aztán fél perc múlva már krvára nincs kedvem. szóval ennyit mára.

(fogalmam sincs, ezt mikor irtam, a vázlatok között találtam rá.)

új év, újra itt.

szuper blog-iró vagyok, ugye?

update:

- október óta a Lulu Beans-ben dolgozom, szép lassan kitchen supervisor lesz belőlem (remélem!)

- gőzerővel esküvőszervezés zajlik. rá vagyok pörögve a bordó-pink-szürke-sötétkék-bármi kombinációra, de attól tartok a CzoborGabinak csak limitált szinei vannak. meh.

-krvára fáj a jobbfelső fogam pár napja. nem tudom, mi történt, ami ennyire kicsinálta a fogamat, de nagyon kellett ez nekem, mint púp a hátamra

- Jeremyvel hullámvölgy. általában jó, de néha magunkra nézek, és nem látom, hogy boldogok lennénk (vagy inkább csak én nem vagyok az?!). megszokott minden. de dolgozunk rajta.

- Luna éppen tréningen van, vagyis kutyanapköziben. sokba fog ez nekünk kerülni... de szombaton meglátogatjuk, jupijé :)

- elkezdtem olvasni a Girl with a dragon tattoo-t.érdekesnek tűnik, de sajnos az internet jobban leköt :/ (nem kéne. hüllye internet.)

- önkénteskedni most nem önkénteskedek, mert sz*rok rá éppen. megy nélkülem is a bingó. inkább kutyázni lenne kedvem, de ilyen fájós foggal nem visz rá a lélek hogy kint a hidegben ácsorogjak a kutyákkal :(

na, ennyi, most nincs kedvem másról irni.

leapyear - szökőév

leap lány - szökőlány

a fejemben ez még jobban hangzott. sebaj.

február 16., kedd

újabb szabadnap. eddig ez egy kifejezetten sikeres szabadnap.

7 körül keltem, mivel a Luna már erősen ugrált a fejemen (minek is tovább aludni?!?)
miután kiengedtem egy kicsit levegőzni, megittam a fufu-kávémat (gy.k. alacsony koffeintartalmú, ámde annál izesebb kotyvalék, tejjel tovább higitva), és elmentem a postára, hogy megérdeklődjem, ugyanmár mikor sziveskednek kiszállitani nekem a kézi mixert, amit 2 hete rendeltem (és elvileg csütörtök óta a helyi postán áll)?! ott a bácsi azt mondta, valószinuleg nem kapták még meg. azóta viszont megkaptam a mixert,szóval tényleg nem értem, ki-mit-hol nézett félre. a lényeg, hogy ideért. :) remélem szuperül is működik!!
(tanulság: a posta itt is posta. :))

ezután bementem a helyi könyvtárba, és regisztráltam. hát nem egy SzabóErvin, sem állományban, sem kinézet/stilus tekintetében nem éri utol. mindenesetre találtam két könyvet, amik nélkül nem tudtam eljönni: az egyik Kurt Cobain hatását vizsgálja - a zenére, a popkultúrára, a világra. a másik Banksy-ről szól, illetve a munkásságáról, és hogy mit képvisel.

aztán vásárolni voltam, és csodás dolog történt: találtam friss élesztőt! :) ez annyira feldobott, hogy azóta is csak azon pörgök, mennyi szuper dolgot fogok tudni megcsinálni majd a friss élesztővel (amiért pénteken vissza kell mennem a boltba, ugyanis a mostani készletük lejárt már...)