ma hajnalban értem vissza (Amerikába). látod, milyen nehezemre esik ilyenkor azt mondani, hogy 'haza'? mindig igy van ez egy ideig. mert még fáj. úgy érzem magam, mintha épp tegnap szakitottam volna Magyarországgal, és még irtóra fájna, hogy már nem vagyunk együtt. az első napok mindig ilyen fájósak. de majd elmúlik... később az emlékeimet/élményeimet már nem szivfájdalommal (és 'miért nem lakhatunk Európában??' tipusú kérdésekkel) fogom körbebugyolálni, hanem örülni fogok nekik, és épitkezni fogok belőlük... most csak nyalogatom a sebeimet, és próbálok visszailleszkedni. kicsit minden idegen még.

az utazással nem volt sok gond, sokáig tartott, de nem volt nagyon problémás - azt leszámitva hogy az air canada elvesztette a bőröndöm egyik kerekét, igy az azóta folyton feldől, meg nehezebb is huzigálni... bunkók. de aludtam pár órát a gépen is, és reggel még 4-et. és most igyekszem szépen lassan rávenni magam, hogy foglalkozzak a tennivalóimmal, ki kell pakolnom a bőröndöt, mosnom kell, tusolni, aztán be kell főznöm a paradicsomot, stb. nyuggerkedés level 700.